Az általános műveltség nem lexikon, hanem összefüggések ismerete: hogy egy évszám, egy név vagy egy fogalom hova illeszkedik. Az a fajta tudás, ami társaságban derül ki, és amit ritkán kérdez tőlünk senki — amíg valaki meg nem kérdezi.
Ide tartoznak azok a dolgok, amiket mindenki hallott már, de kevesen tudnak pontosan. Hány kontinens van, és miért nem ugyanannyi minden országban. Mit jelentenek a leggyakoribb latin rövidítések. Melyik hónapok kaptak nevet római császárokról, és miért csúszott el emiatt a szeptembertől decemberig tartó névsor a sorszámaikhoz képest.
És ide tartoznak a makacs tévhitek is: a villám igenis becsap kétszer ugyanoda, a Nagy Fal nem látszik szabad szemmel az űrből, a kaméleon pedig nem a környezetéhez illeszkedik, hanem hangulatot és hőmérsékletet jelez a színével. A kategória kvízei ezt a vegyes terepet járják be, a nyelvi fordulatoktól a természettudományig.
A számok és mértékegységek külön fejezet. A tucat tizenkettő, a nagytucat száznegyvennégy, a mázsa Magyarországon száz kiló. A római számokban nincs nulla, és a négyest a legtöbb órán IIII-nek írják, nem IV-nek — hagyományból, nem hibából.
A nyelvi fordulatok eredete is gyakran konkrét. A „kosarat kap” a régi leánykérés szokásából ered, a „nem esik messze az alma a fájától” a legtöbb európai nyelvben megvan, a „hét szűk esztendő” pedig évszázadok óta a rossz időszak jelölője. Ezek a kifejezések akkor is működnek, ha az eredetük már senkinek nem jut eszébe.