
Elválasztás: hol szakad a szó a dz-től a betűszókig?
Az elválasztás alapja a szótagolás, és a kiindulópont egyszerű: minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne.
J vagy ly? Egybe vagy külön? A magyar helyesírás legnagyobb buktatói tíz kérdésben, magyarázattal.
14 kvíz ebben a kategóriában · mindegyik 10 kérdés
A „Hogyan írjuk?” súgó a kvízeink kérdéseiből gyors választ ad: a helyes alak, rövid magyarázat és a szabályzat pontja.
Hogyan írjuk? →A magyar ábécé 44 betűből áll, és ebből 14 kétjegyű vagy háromjegyű — a dzs a leghosszabb. A helyesírás szabályzatának 12. kiadása 2015-ben jelent meg, és néhány régi szabályt oldott: azóta írható például az árvíz sújtotta terület kötőjel nélkül is bizonyos szerkezetekben.
A j és az ly a magyar helyesírás legismertebb csapdája. Nagyjából kétszáz-kétszázötven olyan szó van, amelyben ly szerepel, és ezek kiejtése ma már semmiben nem tér el a j-től — a különbség kizárólag nyelvtörténeti örökség. Aki a lyuk, a folyó és a mosoly után a gólya és a boglya sorát is hozza, az már jól áll.
A leggyakoribb hibák viszont nem is itt keletkeznek. Az egyelőre és az egyenlőre két különböző szó, a muszáj sosem kap j-t helyett ly-t, és a -ba/-be, illetve -ban/-ben keverése a legtöbbet szóvá tett élőbeszédbeli tévesztés. A kategória kvízei pontosan ezekre a pontokra tapintanak rá.
Az egybe- és különírás a másik nagy csapda, és van rá szabály. Ha a jelentés megváltozik, egybeírunk: a „kis ház” egy kicsi épület, a „kisház” viszont önálló fogalom. A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket a két fő összetételi tag határán tagoljuk kötőjellel: munkaerő-nyilvántartás, dokumentumfilm-bemutató. A különírt szókapcsolat pedig egybeforr, ha közös utótagot kap: hideg víz, de hidegvíz-csap.
A tulajdonnevek toldalékolása szintén rendszer szerint működik. Az idegen nevekhez néma betű vagy szokatlan betűkapcsolat után kötőjellel kapcsoljuk a toldalékot: Voltaire-rel, Shakespeare-t. A magyar településnevek -i képzős alakja pedig kisbetűs: a budapesti, a szegedi és a New York-i is — utóbbi kötőjellel, mert kéttagú név.

Az elválasztás alapja a szótagolás, és a kiindulópont egyszerű: minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne.

Két szó vagy egy? Az egybeírásról hol a jelentés dönt, hol a szótagszám, hol pedig a puszta hagyomány, és ugyanaz a képző egyszer egybe, máskor külön kerül.

A leggyakoribb helyesírási buktatók olyan szavakban rejtőznek, amelyeket szinte naponta leírunk, és ahol a kiejtés gyakran félrevezet.

Vannak idegen szavak, amelyek magyar ruhát öltöttek, és vannak, amelyek makacsul megőrizték az eredeti formájukat.

A kötőjel apró jel, mégis sok múlik rajta: tulajdonnevek, összetett szavak, idegen nevek toldalékai és keltezések írásmódja függ tőle.

Az angol nyelv hatására egyre több nagybetű szivárog be a magyar mondatokba, pedig a két nyelv szabályai sok ponton eltérnek.

A vessző apró jel, mégis gyakran a jelentés múlik rajta: van, ahol kötelező, és van, ahol kifejezetten hibás kitenni.

A kiejtés semmit sem árul el: ugyanaz a hang az egyik állatnévben j-vel, a másikban ly-nal írandó, és a növénynevek sem követnek egységes mintát.

Uralkodók, pásztorok és régies jelzők: ebben a körben olyan szavak jönnek, amelyekkel valakit megnevezünk vagy jellemzünk.

Két azonos hangzású, de mást jelentő szó között kell dönteni, és olyan alakok is jönnek, ahol a szótő a toldalék előtt átalakul.

Az igéknél a toldalékok mögött a szótő is elrejtőzik, ezért itt különösen könnyű rossz betűt választani.

A lakás, az udvar és a fiók mélye tele van olyan szavakkal, amelyeket naponta kimondunk, de ritkán írunk le.

Ebben a körben minden szó az utolsó betűjén dől el, a kiejtés pedig semmilyen támpontot nem ad.

A j és az ly kiejtése ma már azonos, ezért a helyes írásmódot nem a fül, hanem a szócsalád és a megszokás dönti el.
Hirdetés
Azonnal kiderül a helyes alak, mellette egy rövid magyarázattal és a forrással — jellemzően A magyar helyesírás szabályaival vagy egy akadémiai szótárral.
J vagy ly több nehézségi szinten, egybe- és különírás, vesszőhasználat, kötőjel, nagy- és kisbetű, idegen szavak írásmódja, valamint a leggyakoribb helyesírási csapdák.
Kvízenként változik: mindegyik „Kezdő” vagy „Haladó” jelölést kap. A kezdők hétköznapi szavakra és a kis- és nagybetűkre épülnek, a haladók ritkább alakokra, egybe- és különírásra, kötőjelre és vesszőhasználatra.