Pixar-kvízek

A Pixar nem filmstúdiónak indult, hanem hardvergyártónak. A cég a Lucasfilm számítógépes grafikai részlegéből vált ki, és 1986-ban Steve Jobs vásárolta meg — eredetileg azért, hogy nagy teljesítményű képfeldolgozó gépeket adjon el. A gépek nem fogytak; a bemutatóknak készült rövidfilmek viszont feltűntek a szakmának.

Az egyik ilyen bemutató lett a cég jelképe. A Luxo Jr. című, 1986-os rövidfilmben egy asztali lámpa játszik egy labdával — két és fél perc, párbeszéd nélkül, mégis működő karakterekkel. A lámpa azóta a stúdió emblémája, és minden film elején felbukkan.

A Toy Story 1995-ben az első teljes egészében számítógéppel készült egész estés film volt. A gyártás négy évig tartott, és a technológia annyira új volt, hogy sok mai magától értetődő dolgot külön meg kellett oldani: a szőr, a víz és az emberi bőr évekkel később vált csak megbízhatóan ábrázolhatóvá — ezért is lettek az első filmek szereplői játékok, bogarak és szörnyek.

A stúdió saját megjelenítő szoftvert fejlesztett, a RenderMant, amelyet később más filmstúdiók is használtak. A képkockánkénti számítási idő a kilencvenes években órákban mérődött, és ez a szám a filmek bonyolultságával együtt nőtt — a gépek gyorsulását rendre felemésztette a részletgazdagság.

A munkamódszer legismertebb eleme a rendszeres belső kritika: a készülő filmet a stúdió rendezői rendszeres időközönként megnézik és őszintén véleményezik, döntési jog nélkül. A cél az, hogy a rendező kapjon visszajelzést anélkül, hogy bárki átvenné tőle az irányítást.

A Disney 2006-ban vásárolta meg a Pixart, a stúdió viszont megtartotta a saját nevét, telephelyét és munkamódszerét. A rövidfilmek hagyománya is folytatódott: a legtöbb Pixar-film előtt ma is látható egy néhány perces, önálló darab.

A stúdió történetének leghíresebb balesete 1998-ban történt. A Toy Story 2 készülő anyagának nagy részét egy hibás parancs törölte a szerverről, a mentés pedig hiányos volt. A filmet végül egy otthonról dolgozó munkatárs saját másolatából állították helyre — az eset azóta a biztonsági mentések tankönyvi példája.

A történetmesélés belső szabályai is ismertté váltak. Egy egykori story artist, Emma Coats huszonkét rövid alapelvet tett közzé, amelyeket a stúdióban töltött évei alatt gyűjtött össze; közülük a leggyakrabban idézett az, hogy jobban tisztelünk egy szereplőt a próbálkozásaiért, mint a sikereiért.

A filmek tele vannak visszatérő rejtett utalásokkal. Az A113 felirat — egy kaliforniai művészeti főiskola tanterme, ahová a stúdió több alapítója is járt — szinte minden filmben felbukkan; ugyanígy a Pizza Planet szállítókocsija és a Luxo-labda a sárga csillaggal. Ezek felismerése önálló rajongói sport lett.

A rövidfilmek nem melléktermékek. A stúdió több Oscar-díjat nyert velük, és rendre új technikai megoldások első terepei: a szőr, a víz, a szövet vagy a fényvisszaverődés ábrázolását gyakran előbb próbálták ki néhány perces darabokon, mint egész estés filmen.

A későbbi filmek témaválasztása pedig egyre bátrabb lett. Az érzelmek működése, az elmúlás vagy az élet értelme nem szokványos alapanyag animációhoz — a stúdió mégis ezekre épített nagy közönségfilmeket, és a felnőtt nézők jelentős része emiatt maradt meg mellette.