Harry Potter-kvízek

A sorozat ötlete egy késő vonaton született. J. K. Rowling 1990-ben Manchesterből utazott London felé, a szerelvény négy órát állt, és ekkor gondolta ki a varázslóiskolába kerülő fiú történetét. A kézirat ezután évekig járta a kiadókat: tucatnyi visszautasítás után a Bloomsbury vállalta el, mindössze ötszázas első példányszámmal — ebből háromszáz könyvtárakba került.

A hét kötet 1997 és 2007 között jelent meg, és menet közben nőtt fel az olvasóival együtt. Az első könyv 223 oldal, az ötödik, a Főnix Rendje viszont több mint nyolcszáz — a hangnem is sötétebbre vált. Ez a szerkesztési döntés máig ritka a gyerekkönyvek között: kevés sorozat meri megkockáztatni, hogy a negyedik résztől lényegesen nehezebb legyen, mint az elsőtől.

A nyolc film 2001 és 2011 között készült, négy különböző rendezővel. Az első kettőt Chris Columbus vitte, a harmadikat, az Azkabani foglyot Alfonso Cuarón — sokak szerint ez a sorozat vizuálisan legerősebb darabja —, a negyediket Mike Newell, az utolsó négyet pedig David Yates. A főszereplők végig ugyanazok maradtak, ami egy évtizedes gyártásnál egyáltalán nem magától értetődő.

A magyar kiadás külön fejezetet érdemel. Tóth Tamás Boldizsár fordítása nem egyszerűen átültette a neveket, hanem újrateremtette őket: a Hogwartsból Roxfort lett, a Quidditchből kviddics, Severus Snape-ből Perselus Piton, Slytherinből Mardekár. A magyar olvasó így olyan szójátékokat is megkap, amik az eredetiben más formában működnek — ezért van az, hogy a magyar és az angol rajongók néha elbeszélnek egymás mellett a nevekről.

A kviddics szabályai önmagukban is fejtörőt adnak: hét játékos csapatonként, négy labda, és a cikesz megszerzése 150 pontot ér — vagyis az a csapat is veszíthet, amelyik elkapja. A házak pontrendszere, a bájitaltan hozzávalói és a varázsigék pontos alakja mind olyan részlet, amiben a rajongók biztosnak hiszik magukat, amíg valaki rá nem kérdez.

Egy magyar vonatkozás is akad a történetben: a Tűz Serlegében a Trimágus Tusa első feladatánál Harry a magyar mennydörgő nevű sárkánnyal kerül szembe. A fajta neve az eredetiben is Hungarian Horntail — ez nem a fordító leleménye, hanem Rowling választása.

A négy ház nem véletlenszerű besorolás, hanem karaktertípus. A Griffendél a bátorságot, a Hollóhát az észt, a Hugrabug a hűséget és a munkabírást, a Mardekár a becsvágyat helyezi előtérbe — és a történet többször is jelzi, hogy a Teszlek Süveg figyelembe veszi a viselő szándékát. Harry maga is ezért nem Mardekárba kerül.

A pálcák világa külön logikát követ. Ollivander boltjában az az elv érvényes, hogy a pálca választja a varázslót, a magja pedig háromféle lehet: főnixtoll, sárkányszívizom vagy egyszarvúszőr. Harry és Voldemort pálcájának magja ugyanattól a főnixtől származik — ez a részlet a negyedik kötet párbajának egész mechanikáját megmagyarázza.

A bájitalok nevei is pontos rendszert alkotnak. A Felix Felicis szerencsét hoz, a Százfűlé-főzet külsőt cserél, az Amortentia pedig a leghatásosabb szerelmi bájital — a történet többször is figyelmeztet rá, hogy ez utóbbi nem szerelmet, csak megszállottságot kelt. A kvízkérdések java pontosan ezekre a különbségekre kérdez rá.

A filmes szereposztásban egyetlen kényszerű csere történt: Dumbledore-t az első két részben Richard Harris játszotta, a 2002-es halála után Michael Gambon vette át a szerepet. A két alakítás hangvétele érezhetően különbözik, és a rajongók között máig vitatéma, melyik állt közelebb a könyvbeli figurához.

A számok is lenyűgözőek: a hét kötet több mint 500 millió példányban kelt el, és nyolcvannál több nyelvre fordították le. A londoni King’s Cross pályaudvaron ma valódi turistalátványosság a falba épített poggyászkocsi a 9¾-es vágánynál — a jelenet helyszíne az eredeti könyv szerint a 9-es és a 10-es vágány között van.