Fotó: Nyar94 · CC BY-SA 3.0 · Wikimedia Commons
Pásztorélet: számadó, szűr, vezérürü és faragott tükrös
Egy 1791-es leírás szerint a pásztorok kutyáikat általában folyókról nevezték el – Dunának, Tiszának, Sajónak –, mert úgy tartották, hogy az ilyen nevű kutya nem kap veszettséget. A dunántúli juhász apró eszközöket formázó fajeleket faragott párosával: egyiket az anyajuhra, a másikat az újszülött bárányára kötötte, hogy tudja, melyik bárány melyik anyához tartozik. A 18. század végén a pásztorok száma országosan megközelíthette a százezret.
Kvíz indításaA kvíz 10 kérdése
Ezek a kérdések várnak rád. A megoldások, a magyarázatok és a források a lista alatt, összecsukva találhatók — a játékot nem rontják el.
- 1.Mi történt, ha kár esett a pusztai számadó gondjára bízott jószágban?
- A)A gazdák közösen viselték a veszteséget
- B)A következő évben bér nélkül szolgált
- C)Saját állataiból kárpótolta a gazdákat
- D)A város közös pénztára fizette meg
- 2.Mire használták a pásztorok a szűr bevarrt vagy kerek posztódarabbal befenekelt ujját?
- A)Kesztyű helyett a kezükre húzták
- B)Esőben csuklyaként a fejükre tették
- C)Abban szűrték át a fejt juhtejet
- D)Abban tartották kisebb holmijukat
- 3.Mit jelentett a juhászatban a kosarazás?
- A)A nyírt gyapjú kosarakba gyűjtését
- B)A föld trágyázását a juhkosár áthelyezésével
- C)A bárányok vásárra szállítását kosaras szekéren
- D)A juhok számlálását a kosár kapujában
- 4.Mit tartottak a pásztorok faragott tükrösének alján lévő kis mélyedésben?
- A)Bajuszpedrő kenőcsöt
- B)Rühzsírt a juhoknak
- C)Varrótűt és erős cérnát
- D)Sót az útravalóhoz
- 5.Mit jelentett eredetileg a rideg szó a rideg pásztor kifejezésben?
- A)Szigorú, kemény kezű
- B)Nőtlen, magányos
- C)Hegyi legelőn szolgáló
- D)Bér nélkül szolgáló
- 6.Mit hagyott meg nyíráskor a juhász a vezérürü gyapjából, hogy megkülönböztesse a nyájtól?
- A)Egy széles csíkot a gerince mentén
- B)Egy bojtot a homlokán
- C)Gallért a nyakán, gatyát a farán
- D)Egy kerek foltot a két oldalán
- 7.Melyik juhfajtával és pásztoraival érkezhetett hazánkba a 18. század második felében a juhászkampó?
- A)A rackával
- B)A merinóval
- C)A cigájával
- D)A karakullal
- 8.Mit tett a terelőkutya, ha a parancs teljesítése közben nem látta a gazdáját?
- A)Két lábra állt, és úgy figyelt
- B)Visszaszaladt a pásztorszálláshoz
- C)Leült, és a helyén várt
- D)Vonítva hívta a gazdáját
- 9.Mire szolgált a Tiszántúl északi részének pusztai pásztorszállásain a vasaló?
- A)A nedves karikás ostorok szárítására
- B)A bárányok elletésére
- C)A juhok nyári nyírására
- D)A tűzhely védelmére, a főzéshez
- 10.A tiszántúli városok közös fejős juhnyájaiban melyik fejés teje illette meg a juhászt?
- A)A szombati fejés teje
- B)Az esti fejések teje
- C)A vasárnapi fejés teje
- D)A reggeli fejések teje
A kvíz forrásai
- · Magyar Néprajz VIII.: A „pásztorrend” belső tagozódása; Magyar néprajzi lexikon: számadó (külső oldal, új lapon nyílik)
- · Magyar néprajzi lexikon: szűr; Magyar Néprajz IV.: Gyapjúszövet, szűrposztó ruhák (külső oldal, új lapon nyílik)
- · Magyar néprajzi lexikon: kosarazás; szántalpas kunyhó (külső oldal, új lapon nyílik)
- · Magyar néprajzi lexikon: tükrös (külső oldal, új lapon nyílik)
- · Magyar néprajzi lexikon: rideg pásztor, szilaj pásztor (külső oldal, új lapon nyílik)
- · Magyar néprajzi lexikon: vezérürü; Magyar Néprajz II.: Juhtartás (külső oldal, új lapon nyílik)
- · Magyar Néprajz II.: Juhtartás; Magyar néprajzi lexikon: juhászkampó (külső oldal, új lapon nyílik)
- · Magyar Néprajz II.: Kutya- és macskatartás (külső oldal, új lapon nyílik)
- · Magyar néprajzi lexikon: vasaló (külső oldal, új lapon nyílik)
- · Magyar Néprajz II.: Állattartó gazdaságok; Magyar Néprajz VIII.: Pásztorbér, jószágtartás, vagyoni helyzet (külső oldal, új lapon nyílik)
Megoldások, magyarázatok és források — kattints az elrejtésükhöz
1. Mi történt, ha kár esett a pusztai számadó gondjára bízott jószágban?
Helyes válasz: Saját állataiból kárpótolta a gazdákat
A pusztai pásztorszervezetben a számadó anyagilag is felelt a rábízott jószágért, ezért saját állatokat is tartott a nyájban: kár esetén ezekből kellett kárpótolnia a gazdákat. Az általa felfogadott, fizetett és élelmezett bojtárokért is ő felelt – a nagyobb alföldi gazdaságoknál akár egy tucat pásztor szolgált a keze alatt.
2. Mire használták a pásztorok a szűr bevarrt vagy kerek posztódarabbal befenekelt ujját?
Helyes válasz: Abban tartották kisebb holmijukat
A szűrt nem öltötték fel, csak panyókára vetve hordták, így a sohasem viselt ujját szokás volt bevarrni vagy befenekelni, és zsebként, tarisznyaként használni. A hortobágyi pásztorok a szaru sótartót is a bekötött vagy bevarrt szűrujjban vitték magukkal, a Tiszazugban pedig a pásztor a nyájjal lépést tartani nem tudó kiskutyát tette a szűre ujjába.
3. Mit jelentett a juhászatban a kosarazás?
Helyes válasz: A föld trágyázását a juhkosár áthelyezésével
A szétszedhető juhkosarat, és vele a nyáj éjszakázóhelyét tervszerűen továbbhelyezték, így a juhok sorra megtrágyázták a szántót, az ugart vagy a rétet – különösen ott, ahol az istállótrágyát nehéz lett volna a helyszínre szállítani. Az erdélyi Mezőségen a kosárral együtt a juhász szántalpas kunyhóját is továbbvitték: két bivallyal húzatták az új állás közelébe.
Forrás: Magyar néprajzi lexikon: kosarazás; szántalpas kunyhó (külső oldal, új lapon nyílik)
4. Mit tartottak a pásztorok faragott tükrösének alján lévő kis mélyedésben?
Helyes válasz: Bajuszpedrő kenőcsöt
A tükrös levehető fedelű, lapos kis fadobozka volt, a fedele alatt – gyakran mindkét lapján – tükörrel. A zsebtükör elődje akkor lett igazán keresett, amikor a pásztorok körében is divatba jött a szinte tűhegyesre pödört bajusz; a dunántúli pásztorok között a 19. század első felében terjedt el.
Forrás: Magyar néprajzi lexikon: tükrös (külső oldal, új lapon nyílik)
5. Mit jelentett eredetileg a rideg szó a rideg pásztor kifejezésben?
Helyes válasz: Nőtlen, magányos
A nyelvtörténeti adatok a 16. század végétől igazolják, hogy a rideg pásztor nőtlen, saját házzal nem rendelkező, más házánál élő pásztort jelentett, és Somogyban vagy Szegeden a népnyelv is ebben az értelemben használta. A ’külterjesen tenyésztett állatok pásztora’ jelentést Herman Ottó és Györffy István írásai nyomán kapta; egy magányosan élő rideg pásztorról szól Móricz Zsigmond Komor ló című kisregénye.
Forrás: Magyar néprajzi lexikon: rideg pásztor, szilaj pásztor (külső oldal, új lapon nyílik)
6. Mit hagyott meg nyíráskor a juhász a vezérürü gyapjából, hogy megkülönböztesse a nyájtól?
Helyes válasz: Gallért a nyakán, gatyát a farán
A vezérürüt, a nagytestű herélt kost a juhász kézhez szoktatta, hogy hívására kövesse; kolompot kötött a nyakába, és nevet is adott neki, például Szárcsa, Rigó, Pillangó vagy Hattyú. A vezérürükkel a nyájat nem terelték, hanem vezették: a meredek hegyoldalak keskeny útjain a juhokat terelni nem lehetett, és vízen, hídon is a vezérürük vezették át a nyájat.
Forrás: Magyar néprajzi lexikon: vezérürü; Magyar Néprajz II.: Juhtartás (külső oldal, új lapon nyílik)
7. Melyik juhfajtával és pásztoraival érkezhetett hazánkba a 18. század második felében a juhászkampó?
Helyes válasz: A merinóval
A juhászkampót a finom gyapjas merinóval érkező pásztorok, a birkások hozták magukkal; a hosszú szőrű rackát őrző pásztorok nem ismerték, ők az állatot a szőrénél fogva ragadták meg. A kampó legfontosabb dolga a juh kifogása a nyájból: az állat hátsó lábára akasztják.
Forrás: Magyar Néprajz II.: Juhtartás; Magyar néprajzi lexikon: juhászkampó (külső oldal, új lapon nyílik)
8. Mit tett a terelőkutya, ha a parancs teljesítése közben nem látta a gazdáját?
Helyes válasz: Két lábra állt, és úgy figyelt
A terelőkutya munka közben újra meg újra visszanézett a gazdájára, helyeslést vagy új utasítást várva, a pásztor pedig szóval és intéssel, nagy távolságból a botjával és a kalapjával jelezve irányította. Ha a parancs kiadásakor a kutya nem látta a nyájat, a pásztor felemelte, és úgy adta ki neki az utasítást.
Forrás: Magyar Néprajz II.: Kutya- és macskatartás (külső oldal, új lapon nyílik)
9. Mire szolgált a Tiszántúl északi részének pusztai pásztorszállásain a vasaló?
Helyes válasz: A tűzhely védelmére, a főzéshez
A vasaló fedetlen, kör, ovális vagy körte alaprajzú nád- vagy kukoricakóró-építmény volt, mindig külön a kunyhótól, rendszerint annak bejáratával szemben: befelé dűlő fala a tüzet és a főző pásztort védte az esőtől és a széltől. A tűz a közepén égett, fölötte szolgafán lógott a bogrács; a vasaló név eredete ismeretlen.
Forrás: Magyar néprajzi lexikon: vasaló (külső oldal, új lapon nyílik)
10. A tiszántúli városok közös fejős juhnyájaiban melyik fejés teje illette meg a juhászt?
Helyes válasz: A vasárnapi fejés teje
A tiszántúli városokban egy-egy napi juhot, azaz 20–30 fejős juhot adó gazdák társultak egy 120–180 juhos nyájba, így minden gazdára hetente egy napi tej jutott, a vasárnapi fejés pedig a juhászé volt. A fejős juhászok bérében ez a vasárnapi tej állt az első helyen, és sokuk gyarapodását is elősegítette.
Ezek is érdekelhetnek
Malmok és molnárok: hajómalom, szárazmalom, szélmalom és garat
Az őröl ige töve ótörök eredetű, és azt jelenti: ’forog, forgat’. A forgóköves kézimalmot tehát a magyarság minden bizonnyal már a honfoglalás előtt ismerte.
Régi magyar mértékegységek: rőf, négyszögöl, akó és mázsa
Néhány száz évvel ezelőtt szinte minden nagyobb magyar településnek és vásárhelynek saját mértékrendszere volt, és a mértékek átszámítása a csalásnak is utat nyitott.
Régi magyar mesterségek: bognár, pintér, gölöncsér és korhelyhétfő
A céhek jelképe egy láda volt: a céhládában őrizték az iratokat, az értékeket és a pénzt, a céh minden jelentős eseménye a nyitott láda előtt zajlott, és szokás lett magát a céhet is céhládának nevezni.
Hirdetés